A jó relatív, de törekedni lehet rá, hogy minél tetszetősebben írjunk. Természetesen egy ilyen történet olvastán sokan finnyáskodnak, közben amikor más nem látja, kényelmesen maszturbálnak. Ha valakinek van esze az könnyen belátja, hogy az érzelmek, a szex az élet mozgatórugója. Ha ez nem így volna, már mi se születhettünk volna meg. Természetes az is, hogy a szex nemcsak fogamzásra való. Ha nem lenne kellemes dolog, akkor senki sem vágyna rá és nem az ember lenne a földön a legszaporább fajta. Az meg, hogy ki mennyire szereti a gondolatait ebbe az irányba terelni, csupán temperamentum és előítélet kérdése. De biztosan nem szégyen, mert sokak szerint még üzletnek is jó ez.

Én gyerekkorom óta írok naplót. Ami ott szerepel az nyilván nem egy az egyben publikus. Sokan nem értenék meg, mások pedig elítélhetnének miatta. De a fantáziám nagy része ott van vázlatosan leírva. Egy ideje van egy baráti kör, akikről tudom, hogy ilyen témájú történeteket is kedvelnek, hát nekik párat kidolgoztam onnan és megmutattam. Természetesen a cél az érthetőség volt csak. Sem a hihetőség, sem a helyesírási (jog)szabályok betartása nem volt szempont. A helyesírás terén saját szabályaim vannak. Muszáj volt, mert az élet sokkal gyorsabban változik, mint a rögzített szabályok és aki nem alkalmazkodik kellőképpen az sok mindenről lemarad(hat).
Nem túl régen egy barátnőm vetette fel az ötletet, aki régóta írt blogot, hogy mi lenne, ha párat közzé tennénk. Nem tartottam jó ötletnek, ám tesztként beküldtem párat egy oldalra, aminek ez a fő profilja. A fogadtatás nem volt annyira rossz, mint vártam, sőt, újabb ismerősökhöz juttatott, amiből valóban sokat tanulhattam. Lévén, hogy a végzettségem egyáltalán nem ilyen irányú, ezt nagyon hasznosnak tartottam és imádok ma is ellesni másoktól stílust, egyebeket. Ami nekem tetszik azt felhasználom, alkalmazom, bár nem mindig sikerül úgy, ahogy másoknak. De ezt se tartom gondnak, mert mindenki egyedi. Belőlem is csak egy van. Mondhatnám, hogy különleges vagyok, mert mások többen vannak, de tudom, hogy ez nem így van. Írásra a lehetőség bárki számára adott aki nem sajnálja rá az időt és a „fáradságot”. Tudom, hogy nem megy mindenkinek az, hogy leírja a spontán gondolatait, van olyan is aki tudná, csak nem meri. Mások számára időhiány és rengeteg más ok az akadály. Pedig egy irománynak csak a fantázia szab határokat és nincs semmi kötelezettség, sem időkorlát. Nem célom összehasonlítani egyik gondolatomat sem a nagy írók műveiben szereplőkkel, csak bizonyítékként szeretném közölni a tényt, hogy némelyik nagy mű sem egy nap alatt – van amelyik évekig – íródott.

Imádok fantáziálni, nyilván a legtöbbet soha nem fogom valóra váltani. De imádom a férfias erőt, a női szépség dicséretét és amit e kettő kombinációja alkothat akár a valós életben, akár más idősíkon. ❤
Talán ez bemutatkozás helyett elég is. Talán sok is. 😀